More Website Templates @ Templates.com!
Kemenesmagasi Citerazenekar és Népdalkör Hagyományőrző Egyesület története
A Kemenesmagasi Citeraegyüttes és Népdalkör a Röpülj páva-mozgalom második hajtásaként 1978-ban alakult meg.Kiss Gyula alapítótag visszaemlékezéséből a következő rögzíthető:
Ebben az évben a termelőszövetkezet ünnepi zárszámadó gyűlésén szerepelt az Ostffyasszonyfai Citerazenekar. Műsoruk elhangzása után Kiss Gyula bácsi a következőket gondolta: "Illent mi is tudnánk, és akkor nem köllene vidékrül másokat hozatnyi." Rövidesen a gondolatot tettek követték. A szövetkezet úgynevezett "párthelyiségében" összejöttek a falu citerázó emberei.
Álljon itt emlékül az alapítók névsora:
Kiss Gyula
Horváth Sándor
Horváth Lajos
Guóth István
Id. Berghoffer Sándor
Szücs Imre
Iványi Gyula
Rácz Sándor
Török Tamás
Recse Ferenc
Nagy Lajos
Mindenki hozta a saját citeráját és megkezdték a közös munkát. Vezetőnek senkit nem neveztek ki, hallgatólagosan Horváth Sándor lett az irányító. Ő hangolta a citerákat és valamennyien őt tekintették vezetőnek. Pár hónappal később - Kiss Gyula bácsi elmondása szerint - a TSZ "felkarolta" az együttest. Új citerákat vásároltak. Mégpedig az akkori legjobb mestertől, Tuka Zsigmondtól, kisújszállási citerakészítőtől, aki maga is igen magas fokon művelte a citerázást.
Így az együttes hangzása egységesebb, szebb lett és hangolni is könnyebb volt az "egykézből" való hangszereket. Szerepléseik zömmel Kemenesmagasiban és a szomszédos Szergényben történtek. Az alakuló együttes híre lassan tovaterjedt, és meghívást kaptak Celldömölkre is, aminek nagyon örültek.
Mindjárt március 8-a, Nőnap következett. Akkor még nagy ünnepélyek, köszöntések voltak. Így a Haladás TSZ is szervezett ünnepséget. Erre az alkalomra az iskola énekkara és a citerazenekar közös számot - egy dalcsokrot - gyakorolt be. Ekkor Sebestyén Zoltánra az iskolai énekkar vezetőjére hárult a dalcsokor megszerkesztése. Így tulajdonképpen ő irányította a zenekart is. (Mikor kezdjenek, halkítás, tempó, bejátszás, stb.) A csokor jól sikerült, s a csoport is nagy elismerést kapott a nőnapi műsor után. Ezt követően Kiss Gyula bácsi felkereste Sebestyén Zoltánt, s felkérte hogy legyen a zenekar vezetője.
Ő egyszerre igent mondott, s szentül fogadta, hogy megtanul a hangszeren. Gyula bácsi ajándékozott egy "Citeraiskola" című könyvet, kapott egy hangszert, nyomófát és elkezdődött. Elkezdődött az a hosszú- hosszú időszak, amely reméljük soha nem ér véget. Megtanult a hangszeren - alapfokon - játszani. Majd elvégezte az akkori Országos Népművelési Intézet egy éves tanfolyamát, s kapott "C" kategóriás citerazenekar vezetői, népdalkör vezetői működési engedélyt. Igyekezett egyéb tanulási lehetőségeket is kihasználni. Szakmai zsűri ajánlatait mindig meghallgatta, tanult a hibákból. 1981-ben azt a bizonyos Nőnapot követően - tavasszal már tanítványok is voltak, sőt a tanévzáró ünnepélyen rövid műsort is adtunk az első gyerek-citerásokkal. 1981. decemberében került sor az első Kemenesmagasiban tartott Népzenei estre, ahol vendégegyüttesek is felléptek. Ennek aztán hagyománya is lett, s minden évben megrendezzük. Erre már harminckétszer került sor. Azóta minden péntek délután próbálunk a gyerekekkel, este pedig a felnőttekkel.
Az effajta csoportok épülnek s fogynak is folyamatosan. Szerencsénk, hogy mindig van egy kb. 15-20 fős mag, aki állandóan tagja a csoportnak, s van egy külső réteg - 10-15 fő - aki viszont állandóan cserélődik. Van aki 1 év után, van aki 18-20 év után marad ki. Betegség, költözés, munkahelyváltás, férjhez menés, nősülés, halálozás, - mind-mind változást eredményez.
Van aki kitart, van aki visszajön, van sok új belépő fiatal énekes és citerás egyaránt. Ezért a gyerek-együttes nevelése létfontosságú a továbbélés miatt. Számtalan példa van előttünk. Nagyon sok kitűnő együttes sorvadt el és megszűnt létezni azért, mert az alapítók elmentek, kihaltak. Jelenleg 44 tagja van - 9 citerás, egy köcsögdudás, egy népi furulyás, és 33 énekes alkotja a népdalkört. Ez az arány a hosszú évek alatt mindig ekörül mozgott. A citerások leányok és férfiak. Az énekesek többsége nő. A kormegosztás: a 6 éves elsős kislánytól a 70 éves férfiig minden korosztály megtalálható az együttesben.
Hozzáteszem: egy együttes igazi értékét nem csupán az elért ezüstök, aranyak adják. Ha így volna, bizony szegényes lenne az együttes belső élete. Olsvai Imre népzene-kutató - a Magyar Tudományos Akadémia tagja - hangsúlyozza: "Az effajta együttesek elsődleges célja és feladata legyen a magyar népdalkincs ápolása, tolmácsolása." Olsvai Tanár Úr szavai igazak. A Kemenesmagasi Citeraegyüttes és Népdalkör is ezt teszi hosszú évek óta. Elsősorban a fentiekre figyelünk, s az elismerés pedig úgysem marad el.
Külön és kiemelten szólok erdélyi kapcsolatunkról. A romániai forradalom után közvetlenül a Kemenesmagasi és Vönöcki Evangélikus Gyülekezet meghívta a Brassó melletti hétfalusi csángó magyar gyülekezetek közül a Hosszúfalusi Evangélikus Gyülekezetet. Az elkövetkező években hol az erdélyiek, hol mi (az evangélikus gyülekezet), váltakozva látogattuk egymást. Szerettem volna, ha a citeraegyüttes és népdalkör is ellátogathatna Erdély e legtávolabbi szegletébe, a Csukás és Vörös havasok vidékére. A hosszúfalusi evangélikus lelkész, Daragus Endre segítségével sikerült először levelezés útján kapcsolatba lépni Gyerkó András karnagy úrral, az ottani iskola aligazgatójával (igazgató helyettes). Meghívásukra 1996 július végén utaztunk el 1000 km-es távolságra, a legtávolabb és legelzártabban élő magyarsághoz. 1997. nyarán viszontfogadtuk a kórust. A mai napig él a testvérkapcsolat.
Együttesünk büszke a szakmai zsűrik előtt elért eredményeire, de idejének legnagyobb részét nem a minősítésekre való felkészülés, hanem a falunapokra, időseknapi fellépésekre, dalostalálkozókra, s egyéb fellépésekre való próbák kötik le, s ezek azok az alkalmak, melyeken a népdalt igazán közel tudják vinni a közönséghez.